Dört, avagy egy dört pálya élete

Bizony, egy nagy, kihagyhatatlan lehetőség merült föl a közelmúltban. Zsolt atyám úgy határozott, hogy hivatalos honlapomnak célszerűbb lenne egy blogot kinevezni. Igen, ez így igaz. És eme blog nemes adminisztrátorai: Lord Dört, Lord Dózer és Lord Bikespider természetesen felajánlották, hogy ezen a kis, élménybeszámolóimat közvetítő oldalon ezt természetesen korlátlanul megvalósítja. Persze ezáltal az oldal enyhe módon komolyságra kényszerülne, ezáltal megtörne az eddig megszokott kellemes, emlékiratokkal és nagyszerű irományokkal teli atmoszféra. Igaz, ehelyett az oldal számomra teljes mértékben hasznos dolgokat tudna publikálni. A blog műfaja egyébként alkalmas a folyamatos frissétésre és a hírek azonnali közzétételére, és ez bármilyen vérbeli dörtpályának elengedhetetlen.

Még mielőtt megijedne a gyanútlan olvasó, az alapító adminok megszokott stílusa nem veszne el, továbbra is közzétennék életem történéseit a hagyoményos izgalmas, epikus, humorban bővelkedő formában. Az oldal ennek köszönhzetően egy sajátos, kevert arculatot öltene magára, mely talán meghozná a megérdemelt, de eddig mégis elmaradt sikert.

Új információkra tettem szert a tavaszi dört-szezon kezdetével kapcsolatban. Az év első dörtre alkalmas évszakát csak egy dologgal lehet megünnepelni. Ez nem más, mint egy igazi házi dört-bajnokság. A neve valószínűleg Aqua-Dirt Festival 2009 lesz (óh, "Aqua-Dirt" a becses nevem, de erről majd később bővebben). Az biztos, hogy óriási buli lesz. A fődíj az alacsony költségvetés következtében csak egy rekesz sör lesz (kiskorúaknak természetesen egy rekesz túrórudi), de itt igazából nem is ez a fontos. A lényeg az erőpróba, a dörttudás összemérése és az ezekből következő közös szórakozás és jó hangulat.
Sajnos még sokat kell dolgozni a lankáimon, hogy alkalmas legyek a nagy esemény lebonyolítására. Ez a száraz, hideg idő is nagyon leamortizálja a dombjaimat. De még kihúzom egy darabig. Tavasszal a dörtöseim és a Szabad Kőművesek Társasága közösen kijavíta a hibáimat és felkészít a parádéra minden téren.
Térdencsúszva történő kunyizás Közérdekű közlemény: ha valaki tud egy hangosító berendezést biztosítani kéretik kommentben jelezze, hisz mi tesz hangulatosabbá egy versenyt megfelelő zenénél és találó kommentárnál.

Remélem valahogy így fog kinézni a nagy esemény:

Ezt ma alkottam, de csak mert dört hangulatba vótam.

Remélem értékelhető :)

(szegény hóember, remélem az én dombjaimra épített nem egy sütőben leli halálát)

"Brrrrrrrr..... " - Ez volt az első hangfajta ami elhagyta földrajzilag nem lelhető szájam szegélyét... ugyanis a többi fele még egybe volt fagyva a mai fagyos reggelen. A rajtam felejtett (??) 1,5 literes vizespalackok alján még javában szilárd állapotban leledző alapjában véve folyadék féleségnek tekinthető valamik miatt hamar rájöttem, messze nulla fok alatt járunk. Dehát akkor miért ébredtem fel? Hiszen tél van. Ha tél van, fagyosak a lankáim. Ha fagyosak a lankáim, a dörtös csúszik. Ha a dörtös csúszik, hamar kedvét szegi. Ha kedvét szegi, amputáltatja biciklijét télire, és elmegy tévézni/gépezni. (hallottam már pletykát egyes megszállott személyekről, akik télen, a pálya állapota miatt téliálomba merültek a szent dombok mellett, hogy "nyitáskor" rögtön elsők lehessenek. De az én dörtöseim nem ilyenek!) Viszont míg ezek, és ezekhez hasonló gondolatok futkostak az agyamban, újra éreztem azt a szokásos altáji bizsergést, melyet egy dörtös lecsúszása idéz elő a lankáimon. Újra belegondoltam, hogy ez képtelenség. Dehát erre ébredtem fel!

És ekkor megpillantottam. Valami elfuserált vonósnégyes egy eleinte lassú, majd egyre gyorsuló, és gyorsuló és gyorsuló... háttérzajt generált, miközben egyre csak közelített. És közelített! És közelített!!!! Hatalmas, erőtől és indulattól duzzadó fogait csak úgy vicsorította! Látszott rajta, hogy ölni is képes! Égbe meredt a hátúszója, mely egy kicsit kikandikált még a vízből is!. Egy régi ismerős arc! - örültem. De mi az a fura izé ott alatta? Tulajdonképpen hasonlított egy biciklire, csakhát nem voltak kerekei, hanem valamiféle lapos talpakkal rendelkezett. Nem volt kormánya, egy kötél volt az elejéhez rögzítve. Nem volt rajta ülés, hanme valami elnyújtott padszerű izé. Nem fémből volt készítve, hanem fából. DE minthogy kétségkívül egy dörtös ült rajta, ráadásul az én egyik büszke használóm, így nem vonhattam kétségbe hogy bicikli. Hiszen dörtöseinkhez méltatlan lenne bármely más eszköz. Elneveztem hát téli-bicajnak.

Eleinte csak csúszkált hóval-jéggel borított lefagyott buckáimon. Úgy tűnt nagyon élvezte. Viszont hol maradnak a trükkök? Az esések? A belső és nyíltszíni törések? És akkor megnyugottam. Hűséges dörtösöm miután bejáratta a verdát, hamar trükkökbe fogott. És csak úgy repült. És repült. És repült... És jött a fa. És már nem repült. De a csontja kilógott. Hát igen, öntött el valamiféle forró érzés (és ezúttal nem azért mert összepisiltem magam), még télen sem hagynak cserben barátaim =)

Bizony emberek, nagy bánatomra lassan ide is elérkezik a tél. Az elmúlt napokban szörnyű hóviharok rázták meg dombjaim békés csendjét. Ez tudjátok mit jelent, igaz? Nehezemre esik kimondani, de mégis megteszem: dörtöseim nem jönnek rám és nem gyakorolják mesteri trükkjeiket lankáimon. Ehelyett inkább otthon ülnek, vacognak, bal kezükben egy bögre forraltborral vagy teával, jobbjukban pedig az utóbbi hónapokban testük elengedhetetlen részéve vált bringakormánnyal. Egyelőre még a klasszikus dörtösvért ott feszít izmos testükön a közelmúlt csökevényeként, de már nem sok hasznát veszik. Lassan lekerül róluk középkori lovagokat is meghazudtoló páncélzatuk, és úgy hallottam sokan beutalót kaptak a kórházba, hogy egy röpke, kis kockázattal járó sebészeti beavatkozás keretein belül leválasszák végtagjaikról a szent kerékpárokat. Sose hittem volna, hogy eljön ez a pillanat. Persze ha sikeres pálya akarok lenni meg kell bartákoznom a gondolattal, hisz ezután minden évben át kell élnem ezt a kimondhatatlan, szorító, kínzó érzést.

Egyelőre a felém tévedő járókelő láthat pár fanatikus megszállottat vacogó fogakkal trükkök elsajátításán dolgozni, de Zsolt atyám is lassan lelakatolja a dörtösbicóját és egy "Tavaszig eloldozni TILOS!" felirattal látja el. Ezennel téli álomra hajtom fejem és várom a gyönyörű, csodálatos, megújító erejű tavaszt...

Itt van még egy csemege a hidegben otthon tanácstalanul a gép előtt ülő és unatkozó dörtösöknek, mert ugye állítólag elsősorban fejben kell lejátszani a trükköket...

itt a link ha valakinek nem menne a hibátlanul beépített játék:http://www.miniclip.com/games/mountain-bike/hu/

Végre napvilágott látott az a program, amelynek segítségével akárki megtanulhatja hibátlanul kezelni a bicaját. A legújabb, NASA által fejlesztett szimulátor szoftver segítségével bármely dörtös tökélesetítheti manőverezési képességeit úgy, hogy kizár minden kockázati tényezőt (plédául elesés, lesérülés). Figyelem dörtösök, aki gyakorolni szeretne a tovább gombra kattintva ezen a blogon megteheti.

Mióta ez a blog él és rajta keresztül megosztom mély, olykor gyötrő gondolataimat a külvilággal, még egyszer se számoltam be a dörtről, mint sportról. Aki járatos a témában érti, hogy mi az, ami az odalra kerül, de azok számára, akik nem érintettek a 21. század eme nemes szabadidős elfoglaltságában sok dolog nem lehet világos. Ez a bejegyzés azért került publikálásra, hogy bizonyos hiedelmeket és sztereotípiákat szétoszlasson és ezáltal fényt gyújtson a tudatlan városi polgárok elméjében.

Bizots sokan azt hiszik, hogy én csak egy kitalált dört pálya vagyok, három beteg ember agyszüleménye. Ezért döntöttem úgy, hogy fotókon keresztül puklikálom a fellelési helyemet, hogy bárki, aki dört-kedvelő vagy kételkedik létezésemben felkereshessen és meggyőződhessen arról, hogy igenis létezem és van rajtam élet. Bár, nagy sajnálatomra ez az élet a tél közeledtével egyre inkább csökken, de azért még van jónéháy fanatikus, aki ugrál és trükközik rajtam.

Tehát tessék a továbbra kattintani a képekért.

Szóval a mai nap nem történt semmi érdekesség, csak a szokásos csonttörések, bicajlopások, mentők és rendőrök megjelenése, illetve egy teltkarcsú asszony macska általi fára felfuttatása... Szóval minthogy a mai napom tömör unalom volt, így gondolkodtam. Mert hát hiszen mi dört pályák is gondolkozunk, sőt egy-két emberi lénynél még okosabbak is vagyunk (itt csak a dörtösökhöz tudom viszonyítani magamat, mert csak őket láttam eddigi életem során).

Szóval azt már tudom, hogy mit talált atyám. Egy valamikori dörtös vézna és farkasok által lerágott  egykor izomtól dagadó vádlijának tartópillérét, azaz egy harcedzett dört-sípcsontot. Aztán amint tovább elmélkedtem, eszembe jutott az az émelygő érzés, mely már hetek óta kísért. Mintha valami lenne bennem, aminek nem kellene ott lennie. [nem tudom miért, de minduntalan egy rosszabb Republic sláger  jut eszembe... ]

"Aki most lent van. / A föld alatt. / Aki most lent van. /Lent is marad..." Sajnos eme nagyszerű dal szövege elvonja figyelmemet az előbbi gondolataimtól, és eszembe jut, hogy tulajdonképpen ez lehetne Zsolt atyám által írott dal is, hiszen ő is 16 tonnákat rakodott, semmi pénzért... "Az égbe visz ez a lépcső..." Hát igen.. Mennyei ajándék vagyok....

Na de a kusza gondolataim!! Tehát nem lehet, hogy ez az előkerült "lelet" egyben bizonyítéka egy, a mélyben rejtező szörnynek? szörnyű balsete áldozatává vált dörtösnek?

Igen, kedves és mélyen tisztelt kultúrált dörtöseim/olvasóim, ma hajnalban atyám feltöltötte régóta várt honlapomat az 51. születési napfordulómra! Ezzel meg is alapozta a mai hangulatomat, és egy nagy mosollyal az arcomon vágtam neki ennek az amugy szürkének induló vasárnapnak.

De nem lett szürke!!! Ugyanis Zsolt atyámnak a hajnali ébredés után (13:42:28) eszébe jutott leletem, és egy gyors Forma 1 nézés után este elvitte azt mesteréhez, a méltán híres és nevezetes Mr. Palihoz. A mesternél természetesen mint mindig, most is kilóméteres sor állt, de atyám hírneve miatt röpke 2 óra alatt bejuthatott hozzá. A mester bölcsességét mutja, hogy még rá se nézett a leletre, máris elhagyta száját annak meghatározása, mely így szólt: "A gumija kicsit lapos, de egy fél pillanat alatt felfinghatom" "Ez egy dörtös csontja, kedves tanítványom!" Zsolt atyám természetesen még nem tett szert olyan hatalmas tudásra, mint a mester, így a biztosnág kedvéért visszakérdezett, hogy miért ennyire biztos benne a mester. Válaszkéépen jó pár érvet kapott: a csont minden kétséget kizáróan hasonlóságokat mutat az emberi csonttal, viszont jóval erősebb szerkezetű, milliónyi kisebb-nagyobb repedés és törés nyoma látható rajta, és a hozzánőtt sípcsontvédő, valamint az abba beleágyazódott acélszegecses pedál sem elhanyagolható érv.

Így kedves olvasóim, immáron tudjuk, hogy mit lelt atyám átalakításom közepette. Ámde a frissen kapott válasz nem egyszerűsítette, hanem bonyolította ügyemet, újabb kérdéseket szült....

Miután Zsolt atyám rendett tett a szektatagok dörtösök között a kesztyűt illetően, eszébe jutott, hogy fel kéne tölteni a frissen elkészült honlapomat. Elmondása szerint gyorsan hazarohant és már fel is dobta az ATW-re a műalkotást! Persze más dörtösöktől azt hallottam, hogy sokáig halogatta a remekmű pukbikálását, mindig valami sürgős dolog közbejött, például kozmetikusoz kellett mennie, meg kellett csináltatnia az útlevelét és napokat kellett eltöltenie keresetkiegészítés gyanánt inasként Palinál (a helyi bringásüzlet tulajánál). Egyértelmű, hogy az ehhez hasonló híresztelésekre és alaptalan rágalmakra nem adok, hisz kapcsolatom alkotómmal őszinte, a kölcsönös tiszteleten alapszik.
 

Igazából ma már nem is számít, hogy mennyire érezte fontosnak a honlap feltöltését, a lényeg, hogy megvan és bárki megnézheti itt.

Mostmár teljes bizonyosságot nyert! Előkerült a lelet!... Ugye én megmondtam?! De kezdjük a legelején kedves olvasóim, nem akarom, hogy elveszítsétek a fonalat.

Kedves, bölcs, jóravaló, tisztelendő, ... (sorolhatnám még, de nem lenne elég eme rövidke bejegyzés) szóval Zsolt atyám éppen egy újabb sebészeti beavatkozást végzett rajtam a minap - tudjátok hogy van ez; innen egy kicsit elveszünk, oda meg felstócolunk egy nagyobb púpot.. minden nő életében fontos szerepet jáccanak ezek a kicsiny, ámde annál jelentősebb átalakítások - amikoris egy jól irányzott ásódöfés-földkiforgatással előkerült a lelet, mely bizonyítja, hogy igazam volt. Természetesen Zsolt atyám is igencsak meglepődött, össze is hívta menten a Dört-tanácsot, mely tizenkét barnaköpönyeges fószerből (dörtmesterből) áll, élén Zsolt atyámmal, és megtárgyalták a dolgokat.

Abban mind egyet értettek, hogy ez a lelet valami rossznak, valami öröginek, valami sötétnek az előjele, de heves viták folytak arról, hogy 6-os vagy 7-es kulccsal tegyék rendbe Pici dörtös lecsavarodott csavarját. Végül megállapodtak, elmentek dörtölni, majd visszatértek az előző napirendi ponthoz, azaz a leletemhez.

Sajnos többet nem tudok veletek megosztani, kedves olvasóim, mert még mindig folyik a parás vita, noha megint a fontosabb dolgok kerültek előtérbe, például hogy kinek a bicikliskesztyűjét húzza fel Pici dörtös a következő dörtvideóban, merthiszen azt nézi mindenki.

Egyszerűen érzem.. Ez az émelygés, mely már hetek óta kínoz... Tulajdonképpen talán második buckám létrejöttekor (nevezzük nevén, szépészeti sebészeti beavatkozásomkor) kezdtem el benne igazán hinni, és tessék.

Biztosan ti is - tapasztalt olvasóim - éreztétek már e szűnni nem akaró, görcsös érzetet, mely folyamatosan lökdösi tudatunkba a gondoltatot: valami van a hasunkban, aminek nem kellene ott lennie. (rendszerint 5-6 éves korban illetve az elött, mindenféle műanyag Szuperhős figuráktól kezdve Barbie- és Keny-babákon át egészen az üvegpoharakig).

Mert én ezt érzem. És ahogy telnek a napok (igen élvezetes napok, egy vacak ellenvetésem sem lehet profi buckarider dörtöseimre), az idő múlásával a kezdeti ködös gondolatok kezdenek összébb tömörülni valami nagyobb, átfogóbb sejtéssé....

...................

Mindegy. Ne is foglalkozzatok velem! Beszélek itt hüjeségeket.

Tudjátok mit, felejtsétek el ait mondtam. Küldjenek az Istenek kedvező lankákat és profi dörtösöket!

Egyik szép nap arra lettem figyelmes, hogy Pici-dörtös a lankáim mellett valamit írt. Megkérdeztem (mert már vagyunk olyan jó kapcsolatban, hogy megszólítsam, és megjegyezném, hogy egy homokdomb nem sokakat tüntet ki ezzel...), hogy miért nem állatkodik, vagy vadul és zúzza szét magát mint a többi rendes gyerek itt, erre azt válaszolta: "Elegem van abból, hogy csak a vadállatot, az öngyilkoló eszeveszetteket és ... látják bennünk, ezért elhatároztam, hogy verset írok, kimutatva, hogy érzéki oldala is van a magamfajtának!" El se tudom mondani, mennyire meghatódtam, de minek is pazarlom a sok szót, inkább leközlöm A Verset, ami magáért beszél...    (nem mellesleg remélem copyrightot már nem sért :-) )

Ösz

       Itt van az ősz, itt van ujra,        
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja is Zsolt, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,

Innen nézek szerteszét,

S hallgatom az épp lehulló

Dörtösöknek lágy neszét.

Mosolyogva néz dombomra

Zsolt isten, a jó atya

Mint kézzel ásott gyermekére

Nézne egy ______*

És valóban ősszel e sport

Csak elalszik, nem hal meg;

Tavasszal majd megint potyog

Az a sok elmebeteg.

Levették már sisakjukat,

Arcuk most már emberi lett,

Majd felöltöznek, ha a törés

A koponyákon behegedt.

Aludjál hát, kedves lanka,

Csak aludjál reggelig,

S álmodj olyakat, amikben

Dörtösök dombod belepik.

Én ujjam hegyével halkan

Küllőim megpendítem,

Altató dalod gyanánt zeng

Méla csendes énekem.

Biciklim, te dőlj le mellém,

Feküdj addig szótlanul,

Míg dalom, mint gödör fölött

A jó dörtös, elvonul.

Ha megcsókolsz, ajkaimra

Váltóid szép lassan tedd,

S e szép ellentmondással

Versemnek sajnos vége lett.

*: az ókori görögöknél ezzel a jelzővel illették azokat, akik nem foglalkoztak a város ügyeivel és a politikával.

U.i.: Itt az eredeti verset, akik esetleg kúltúrára szomjaznak és/vagy összevetnék melyik alkotás a jobb a tovább gombra kattintva megtekinthetik

A minap értesültem eme nagyszerű hírről, melyet veletek is megszeretnék osztani, kedves és hűséges olvasóim, használóim. Nem megerősített pletykák szerint Pityu a sarki kocsma főállású pult- és korsótartója úgy hallotta Rozi nevű, kisnyugdíjas bnőjétől, aki egy meg nem nevezhető forrásból tudni véli (Marikanéni a Tutaj utca 3 alatt lakó takarítónő, telefon: 061/242/68/987), hogy Zsolti atyám egy állami pályázat megpályázására készül. A pályázathoz szüksége lesz az én igazolványképemre, valamint születési anyakönyvemre és telek papírjaimra is, .. de mint ismerjük, atyám biztosan megoldja. A pályázaton egyébként az elbírált pályázatok közül a legjobb pályázó nyer két zsák első osztályú szaharai homokot, egy tucat homokozó lapátot (tesco gazdaságos!) valamint egy műanyag játékdömpert.

Remélem atyámnak sikerül összehoznia (összedumálnia) számomra ezt az értékes nyereménycsomagot, mert így fejlődésem sohasem látott méreteket is ölthetne.

Ezúton köszönöm H. Pityu főmunkaidős pult- és pohártartónak a sarki kocsmából az értékes, és megbízható hírforrásért.

Bizony bizony, alkotóm egy saját honlapot akar nekem készíteni. Igazából a legfrissebb hírek szerint már kész is van, csak nem tudja hova feltölteni. Teljesen saját domaint persze nem szeretne, nem is hibáztatom érte.  Nem vagyok én akkora pálya, hogy megérdemeljek egy domaint, egy extra.hu-s oldallal is teljesen megelégednék. Zsolt atyám állandó unszolásom hatására meg is próbálta fletölteni, de az extra.hu nem engedte neki. Azzal bíztatott, hogy még megpróbálja az ATW-n is, de ha oda se sikerül felrakni én nem is tudom mit fogok magammal kezdeni. Persze nagyon köszönöm ezt a kis blogot Mr. Dörtnek és BikeSpidernek, rendes dolog tőlük, hogy tolmácsolják a gondolataimat, de azért egy blog az nem az igazi...

BikeSpider: Hidd el én is remélem, hogy hamar felkerül a netre, addig is egy promo képet megosztok az olvasókkal, hogy mégis mire számítsanak az oldal nyitólapjával kapcsolatban. (Katt a képre ha más méretben is szeretnétek megcsodálni ezt a remekművet)

Bár megfogadtam BikeSpider javaslatára, hogy egy ideig pihenek, de ezt nem hagyhatom ki. Ebben a szent percben értesültem róla, hogy kész az első igazi DÖRT-VIDEÓ!!! Bár még vágatlan, de jellegzetes rock zenét már alászerkeztett Jóatyám pontosan kiszámított befejezéssel, ahogy az minden rendes dörtös-ugratós filmhez dukál, és legfőképp szerepel benne Pici-dörtös pici biciklivel, és Alkotóm személyesen is lelátogatott hozzánk. El sem mondhatom, mennyire büszke vagyok, ez egy nagy-nagy fordulópont az életemben! Nézzétek csodálattal, hiszen első filmem, és bár lehet, hogy lámpalázam volt, de szerintem masszívan helyt álltam. Íme eme nagyszerű videó, csodáljátok szép lankáimat:

Végre új kép készült rólam. Remélem elnyeri mindenki tetszését. Kattintsatok a "tovább" gombra ha meg akarjátok tekinteni ezt a tökéletes képkompozíciót.

@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@

@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@

@@@@@@@@@@@@@@@@,,,,,,,,,,,,@@@@@@@@@@@@@@@@@

@@@@@@@@@@@@@@@,,,,,,,,,,,,,,,,,,,@@@@@@@@@@@@@@@@

@@@@@@@@@@@@@@,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,@@@@@@@@@@@@@

@@@@@@@@@@@@,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,@@@@@@@@@@@

@@@@@@@@@,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,@@@@@@@@@

@@,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,@@@

,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,

___._._¸¸..,-÷////*\\\\÷-,..¸¸_._.___

(Tudom, hogy nem a legjobb minőségű kép, emellett enyhén stilizált, de a célnak véleményem szerint megfelel.)

 

Halljátok, ez a video nem semmi, érdemes megnézni. 

Tudjátok tényleg remélem, hogy egyszer úgy fogok kinézni, mint az a pálya amin azok a srácok ugratnak. Kicsit mindig elszomorodom amikor látom, hogy vérprofik milyen trükköket csinálnak dört pályákon, rám ellenben fiatalkorú kezdők járnak, akik csak gyakorolgatnak rajtam, szerintem nem is vesznek igazán komolyan. Persze tudom, hogy Zsolt atyám és Pici Dörtös igenis komolyan vesz és mindig ki fog állni mellettem. Igen, ők azok, akik tartják bennem a lelket ebben politikailag, gazdaságilag és közéletileg viharos időben.  Azt mondják előbb említett szent alkotóim, hogy egészen kezdek kiépülni, és gyönyörű vagyok. Szép, jól eső szavak ezek, de hát tudjátok hogy vannak ezzel a szülők... mindig elfogultak a gyermekeikkel kapcsolatban. Remélem a közeljövőben más is így vélekedik majd rólam.

Én Istenem, jó Istenem,

lecsukódik már a szemem.

De a tiéd nyitva atyám,

amíg alszom vigyázz reám.

Vigyázz kedves Kis Dörtösre,

meg a többi eszeveszettre,

az egereket meg tartsd távol,

mert félek az esti bagolykakitól.

Méltatlan "rider"-t rám ne engedj,

mert beszennyezi testemet.

Kedves Zsolt atyám, imám hozzád száll,

hallassd meg, ne küldj rám ásót, kapát.

S mikor a nap újra felkel,

dörtözhessenek rajtam reggel.

Ámen

Valamikor 2008 őszén jöttem létre a Pók utcai lakótelepen. Atyám Zsolti mester - kiszuperált ex-dörtös -, eleinte egyedül látott a megépítésemhez, de hamar megszépültem, felcseperedtem hála az odaadó építés közben becsatlakozó segítségnek, külön kiemelném testvéremmé fogadott kisembert, hívjuk csak pici-dörtösnek, mert nevét nem árulhatom el, aki majdnem olyan odaadó és gondoskodó velem, mint jóatyám. Épülésem közben szent alkotóm emelett még más embereket is odahívott hozzám, barátait, rokonait, és egyéb hitehagyott embereket... Ha memóriám nem csal volt oyan, akit be is fogott ásni... Persze ők nem foglalkoztak velem túl sokat, csak barátjuk egy újabb pici hóbortjának tekintettek (és mekkorát tévedtek szerencsémre)... De Zsolt atyám és Pici Dörtös végig kiálltak mellettem. Sok kritikát kaptam eddigi életem során, de ma büszke kishegyként tekintek le a lakótelepre, és joggal állíthatom, hogy bár még nem vagyok teljesen kész, minden pici domborulatom és völgyem tökéletesre munkált, és a helyén van lassan, talán egy nap én is egy igazi dört-központ leszek....