Valamikor 2008 őszén jöttem létre a Pók utcai lakótelepen. Atyám Zsolti mester - kiszuperált ex-dörtös -, eleinte egyedül látott a megépítésemhez, de hamar megszépültem, felcseperedtem hála az odaadó építés közben becsatlakozó segítségnek, külön kiemelném testvéremmé fogadott kisembert, hívjuk csak pici-dörtösnek, mert nevét nem árulhatom el, aki majdnem olyan odaadó és gondoskodó velem, mint jóatyám. Épülésem közben szent alkotóm emelett még más embereket is odahívott hozzám, barátait, rokonait, és egyéb hitehagyott embereket... Ha memóriám nem csal volt oyan, akit be is fogott ásni... Persze ők nem foglalkoztak velem túl sokat, csak barátjuk egy újabb pici hóbortjának tekintettek (és mekkorát tévedtek szerencsémre)... De Zsolt atyám és Pici Dörtös végig kiálltak mellettem. Sok kritikát kaptam eddigi életem során, de ma büszke kishegyként tekintek le a lakótelepre, és joggal állíthatom, hogy bár még nem vagyok teljesen kész, minden pici domborulatom és völgyem tökéletesre munkált, és a helyén van lassan, talán egy nap én is egy igazi dört-központ leszek....