"Brrrrrrrr..... " - Ez volt az első hangfajta ami elhagyta földrajzilag nem lelhető szájam szegélyét... ugyanis a többi fele még egybe volt fagyva a mai fagyos reggelen. A rajtam felejtett (??) 1,5 literes vizespalackok alján még javában szilárd állapotban leledző alapjában véve folyadék féleségnek tekinthető valamik miatt hamar rájöttem, messze nulla fok alatt járunk. Dehát akkor miért ébredtem fel? Hiszen tél van. Ha tél van, fagyosak a lankáim. Ha fagyosak a lankáim, a dörtös csúszik. Ha a dörtös csúszik, hamar kedvét szegi. Ha kedvét szegi, amputáltatja biciklijét télire, és elmegy tévézni/gépezni. (hallottam már pletykát egyes megszállott személyekről, akik télen, a pálya állapota miatt téliálomba merültek a szent dombok mellett, hogy "nyitáskor" rögtön elsők lehessenek. De az én dörtöseim nem ilyenek!) Viszont míg ezek, és ezekhez hasonló gondolatok futkostak az agyamban, újra éreztem azt a szokásos altáji bizsergést, melyet egy dörtös lecsúszása idéz elő a lankáimon. Újra belegondoltam, hogy ez képtelenség. Dehát erre ébredtem fel!

És ekkor megpillantottam. Valami elfuserált vonósnégyes egy eleinte lassú, majd egyre gyorsuló, és gyorsuló és gyorsuló... háttérzajt generált, miközben egyre csak közelített. És közelített! És közelített!!!! Hatalmas, erőtől és indulattól duzzadó fogait csak úgy vicsorította! Látszott rajta, hogy ölni is képes! Égbe meredt a hátúszója, mely egy kicsit kikandikált még a vízből is!. Egy régi ismerős arc! - örültem. De mi az a fura izé ott alatta? Tulajdonképpen hasonlított egy biciklire, csakhát nem voltak kerekei, hanem valamiféle lapos talpakkal rendelkezett. Nem volt kormánya, egy kötél volt az elejéhez rögzítve. Nem volt rajta ülés, hanme valami elnyújtott padszerű izé. Nem fémből volt készítve, hanem fából. DE minthogy kétségkívül egy dörtös ült rajta, ráadásul az én egyik büszke használóm, így nem vonhattam kétségbe hogy bicikli. Hiszen dörtöseinkhez méltatlan lenne bármely más eszköz. Elneveztem hát téli-bicajnak.

Eleinte csak csúszkált hóval-jéggel borított lefagyott buckáimon. Úgy tűnt nagyon élvezte. Viszont hol maradnak a trükkök? Az esések? A belső és nyíltszíni törések? És akkor megnyugottam. Hűséges dörtösöm miután bejáratta a verdát, hamar trükkökbe fogott. És csak úgy repült. És repült. És repült... És jött a fa. És már nem repült. De a csontja kilógott. Hát igen, öntött el valamiféle forró érzés (és ezúttal nem azért mert összepisiltem magam), még télen sem hagynak cserben barátaim =)