Egyszerűen érzem.. Ez az émelygés, mely már hetek óta kínoz... Tulajdonképpen talán második buckám létrejöttekor (nevezzük nevén, szépészeti sebészeti beavatkozásomkor) kezdtem el benne igazán hinni, és tessék.
Biztosan ti is - tapasztalt olvasóim - éreztétek már e szűnni nem akaró, görcsös érzetet, mely folyamatosan lökdösi tudatunkba a gondoltatot: valami van a hasunkban, aminek nem kellene ott lennie. (rendszerint 5-6 éves korban illetve az elött, mindenféle műanyag Szuperhős figuráktól kezdve Barbie- és Keny-babákon át egészen az üvegpoharakig).
Mert én ezt érzem. És ahogy telnek a napok (igen élvezetes napok, egy vacak ellenvetésem sem lehet profi buckarider dörtöseimre), az idő múlásával a kezdeti ködös gondolatok kezdenek összébb tömörülni valami nagyobb, átfogóbb sejtéssé....
...................
Mindegy. Ne is foglalkozzatok velem! Beszélek itt hüjeségeket.
Tudjátok mit, felejtsétek el ait mondtam. Küldjenek az Istenek kedvező lankákat és profi dörtösöket!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.